Sziasztok!
Tartozom egy vallomással, nem vagyok egy mai darab és nagyon szeretem a gyerekkorom szerepjátékait. Volt idő, amikor ettől próbáltam eltávolodni, de el kell ismernem, hogy van bennük egy szórakozási faktor, ami a primitív zsigerekre hat. Az egyszerű játékmenet, az izgalomfaktor, a véletlen szerepe nagyon felértékeli ezeket a régi játékokat.
Az egyik előnyük, hogy nem kell legózni mindenféle buildekkel és hasonló kellemetlen dolgokkal. A tápolás kimerül az xp grindelésben, a tárgyak halmozásában, az NPC-k felvételében, stb.
Nem kell bajlódni mindenféle roleplay-el, csak ritkán jön olyan helyzet, amikor ilyen sallangos témákkal kell foglalkozni.
Nincs csodálatosabb szerepjátékos élmény, mint amikor felfedezed az ismeretlent és szembe nézel a veszélyekkel, amik kiszámíthatatlanul jönnek szembe, akár minden sarkon és nem tudhatod, hogy milyen fordulatot vesz a csapatod története. Van tétje végre a játéknak, ha elbuktok újra kell kezdeni sok esetben.
A térképezés a felszerelések és egyéb könyvelést igénylő alrendszerek adnak egy olyan teljesség érzést, amit semmilyen minimális narratív alapokon működő játék tud oly mértékben megadni, mint egy ilyen öreg darab.
Azt is el kell mondanom, hogy ez főleg a számítógépes szerepjátékok esetén van és elsősorban azokkal, amelyeket régen is játszottam. Olyan játékokat szeretek újra játszani, amelyek kellően absztraktak és így nem évült el a grafikájuk, mint egy korai 3D játéknak. Kevésbé zavaró, hogy egy teljesen üres térben mozogsz és a semmiből bukkannak fel az ellenfelek. Érdekes, hogy ez az élmény megvan asztali szerepjáték esetén, még nem nagyon láttam olyan mesélőt, aki random encountert nem úgy mesélte, hogy ne kész helyzet legyen. Persze erre is van kivétel, de biztos nem emlékszem jól.
A remake-ek és remaster-ek világát éljük. Számos sorozat és klasszikus játék kapott már ráncfelvarrott verziót. Jó és kevésbé jó művek születtek.
Egy ilyen helyzetben jött ki a Wizardry sorozat 3D remake-je, ami eredeti szabályokkal, játékmenettel új kinézettel jelent meg.
Én még early fázisban vettem meg és az első nekifutás nem is sikerült túl jól. Eljutottam a karakter szintben a 6. Szintig, de az első dungeon szinten belekeveredtem egy sötét területre, amiből csak lefelé vezetett út. Legalábbis azt gondoltam. A második nekifutás már a végleges változattal történt és közben sikerült felfedezni, hogy lehet a sötét területről visszatérni a kezdőterületre.
No, de lássuk milyen ez a játék. Az eredeti Wizardry: Proving Grounds of the Mad Overlord játék 1981-ben jelent meg és rögtön kapott 3 folytatást, amik lényegében ugyanazt a motort használták. Több dologban első volt, pl, hogy csapatot lehetett benne irányítani. Èn csak a 7-8 részekkel játszottam korábban, ezekhez tudom hasonlítani.
Egyébként úgy tudom, hogy a sorozat összes részén végig lehet vinni a csapatodat, mert minden rész tudja fogadni az előző mentését. Ez a 7-8 részekre biztosan igaz.
Ezek után a remake szempontjàból mutatom be a játékot.
Adott egy körökre osztott rpg, amiben 6 karaktert irányíthatsz. Feladat: Vissza kell szerezni valami ereklyét, vagy más értékes tárgyat, de ez teljesen mellékes.
A Wizardry játékok valódi lényege a csapatod fejlesztése és a szörnyek és csapdák által felállított kihívásnak megfelelni és felfedezni a labirintusokat.
Nos itt szintezni kell, a harcok után kapsz xp-t, nem a megszerzett vagy elherdàlt kincsek után meglepő módon.
Egyébként ha jól emlékszem minimális xp jár kisebb cèlok elérésért, de az nem jelentős. A Wiz7-8 is sok dologért adott xp-t, ott még küldetések is előfordultak, de ott is a harc adta a legtöbb tapasztalati pontot. (90+%)
Szóval az elején csapatot kell alkotni, én inkább a példakaraktereket vittem le a föld alá. Van pár alap osztály: harcos, tolvaj, pap és varázsló, de elérhető a komolyabb követelményeket támasztó ninja, lord, samurai és bishop is. Utóbbiak hibrid kasztok kasztok képességeinek mixelésével. Pl. bishop pap és vari egyszerre. Átképzés lehetséges egyik osztályból a másikba, sőt ez az egyik lényege a játéknak, hogy hibrid osztályok felé fejleszted a karaktereidet, hogy táposabbak legyenek.
A játékmenet egyszerű egy EOB szerű labiban mászkàlsz, a csapatod hadrendben közlekedik, 3-3 karakter két sorban, a harcosok/papok elől, a varázslók/zsiványok hátul.
A harcban az AC negatív és nem ismert a támadó érték. A varázslás rekesz alapú, de a rekeszeket nem kell előre kiosztani. Mindig akkor költöd el a kiválasztott varázslatra, amikor épp varázsolsz.
A találkozások mindig random módon jönnek be, kivéve pár fix bosst. Illetve fix helyeken van komoly esély harcra. Jellemzően ha belépsz egy terembe.
Minden szinten van pár jellemző szörny. (Az elején zombi, ork stb. később vérnyúl, medve, stb.) Egyik kedvencem a kúszó pénzhalom, amit könnyen megölhető, de sok xp-t és pénzt ér. Érdekesség, hogy az eredetiben 1-4 szörny jött a memória hiánya miatt, addig a remake 3-4 sorban is tudja küldeni a hordákat, amik 6-8 fő is lehet.
A csapdákat nem tudod felderíteni, vagy aktiválódik és elszenveded a hatását, vagy elkerülöd a mezőt.
Kulcsokat kell gyűjteni és felhasználni, titkosajtókat felderíteni és kihasználni a mögöttük található tápokat, sőt talán van kulcs is ilyen területen, szóval esszenciális.
Harmadik szintig jutottam, ott volt pl. a vérnyúl, ami instant kill-t tud nyomni, meg van valami vérmedve szerűség, ami szintén nagyot tud ütni. 10. szintű csapattal lemerészkedtem a 4. szintre és becsúszott azonnal 1-2 halál és paralízis, így egy kicsit félretettem, talán kicsit később újrakezdem másik csapattal.
Visszatérve a városba különféle dolgokat tudsz csinálni, gyógyulni, üzletelni, csapattagokat toborozni és ami a legfontosabb szintet lépni és átképezni a karaktereket. Szinte minden aranyba kerül, ráadásul a feltámasztás szintenként 1000 pénz, szóval a lehetőségek korlátozottak. Sőt a pihenés öregíti a karaktert, szóval a sok downtime nem tesz jót az egészségnek. Mindig át kell gondolni a lépéseidet.
szerencsére a menüben tudsz változtatni a szabályokon, bár ahogy láttam jelenleg a legkönnyebb a default.
Alapvetően egy izgalmas labirintusalapú rpg, akkor tudom ajánlani, ha nem izgat a történet, de a karakterfejlesztés és a taktika annál inkább. Nagy kockázat mellett közepes jutalommal kecsegtet. A sorozat későbbi ismertebb részeinek rajongóinak szinte kötelező.
G
